Uncategorized @hu

Március 30-án az 1 könyv, 1 film, 1 kávé című programsorozat aktuális részében a Weiss Manfréd család életébe tekinthettek be az érdeklődők. A Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központban lezajlott eseményen L. Péterfi Csaba műsorvezető ifj. Fábián Zsolt történésszel beszélgetett.

A délután folyamán Szegedy-Maszák Marianne: Csókolom ​a kezét című könyvének egy-két momentumát ismerhették meg az egybegyűltek. Az írónő, édesapja és édesanyja (aki Weiss Manfréd unokája volt) szerelmének történetét mutatja be 1940 és 1947 között. Már magának a könyvnek a létrejötte sem mindennapi: az Amerikai Egyesült Államokban született és ott élő szerző anyja halála után bukkant rá szülei levelezésére, amiből nem értett semmit, hiszen nem beszél magyarul. Ennek ellenére kíváncsi volt szülei egykori életére, így kutatni kezdett a témában, ennek a munkának az eredménye a 2014-ben megjelent könyv, ami azonnal bestseller lett (először angolul jelent meg, magyarul csak később). A regény egy árja fiú és egy zsidó lány egymásra találását mutatja be egy olyan korban, amikor ez tiltott cselekménynek minősült. Meglepő, de helyi vonatkozása is van a történetnek, ugyanis a két fiatal több esetben is Gödöllőt választja a randevú helyszínéül. A hányattatások azonban őket sem kerülik el: az apát, Szegedy-Maszák Aladárt árulással vádolva Dachauba küldik, de szerelme vár rá. Szerencsésen megmenekül, majd 1945-47 között magyar nagykövet lesz Washingtonban. Az időközben kommunista kézre került Magyarországra már nem tértek vissza, de végig hontalannak érezték magukat. A regény a szerelmi szálon túl egy kor- és társadalomrajzot tár az olvasó elé. A magyar könyvbemutató során Szegedy-Maszák Marianne több hetet hazánkban tartózkodott; ezen idő alatt zajlott le a Weiss Manfréd-túra, aminek során az érdeklődők bejárhatták azokat a helyszíneket (többek között az Andrássy úton található két villát is), amik a család életének fontos részét képezték akkoriban. Kis kitérő: a família az 1960-as évektől már hazalátogathatott, de például egykori Lendvay utcai villájukba be sem tehették a lábukat. Ráadásul a hatalom attól tartott, hogy vissza akarják követelni egykor elvett vagyonukat, ezért a szerző édesanyja, Hanna úgy döntött, hogy többet nem jönnek Magyarországra. Az elvett vagyonról: a második világháborúban a német megszállás alatt a család mintegy 40 tagja csak úgy kerülte el a biztos halált, hogy vagyonával megvásárolta a szabadságát. Mindenüket hátrahagyva, átadva a hatalomnak hagyták el az országot, hogy osztrák, német és portugál kitérő után Amerikában telepedjenek le.

A beszélgetés során szóba került a Weiss család üzleti felemelkedése és tündöklése is. Weiss Manfréd bátyjával, Bertholddal hozta létre az első üzleti vállalkozásukat, ami az Első Magyar Conserv Gyár nevet kapta (az első termék Glóbusz névre hallgatott). Nemsokára az Osztrák Magyar Monarchia számára lőszereket készítenek. A gyár 1892-ben Csepelre kerül, ahol 150 alkalmazottal kezdi meg működését. Ez a folyamat döntő a csepeliek életében: a Weiss család nemcsak munkát, hanem minden tekintetben fejlődést jelent a terület számára. Bölcsődék, óvodák, iskolák jönnek létre, kiépül az infrastruktúra is. A gyár életében a csúcspontot az első világháború jelenti, ugyanis akkorra a cég már 30 ezer fős vállalkozásnak tekinthető. A fő megrendelő megint a hadsereg; a világ minden részéről érkeznek megrendelések. Ezt követően azonban törés mutatkozik a profiton. A Tanácsköztársaság államosítási intézkedései és a trianoni békediktátum ellehetetleníti a hatékony működést. Ekkor állnak át arra, hogy ami acélból és fémből van, azt kell gyártani, legyen szó kerékpárról, háztartási eszközökről vagy traktorról. Az újbóli felemelkedés a második világháború előszeléhez köthető, amikor harckocsikat és repülőgépeket (ezt már a háború alatt) gyártott a cég. 1944-ben a németek átvették a gyárat, a tulajdonosok pedig külföldre mentek. Az ötvenes években az államosítás után a cég Csepel Vas- és Fémművek néven folytatta a termelést. A Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, ami hajdanán az ország legnagyobb gyára és az Osztrák-Magyar Monarchia második leghatalmasabb hadigyára volt, mára az enyészeté lett.

A beszélgetés után vetítették le az Élet ára: a Weiss Manfréd család története című dokumentumfilmet, Katona Zsuzsa rendezésében. A film attól egyedülálló, hogy a korabeli dokumentumok, személyes és üzleti levelek, eredeti gazdasági kimutatások, válogatott archív képanyag felhasználása mellett megszólalnak benne Weiss Manfréd unokái, az Amerikában élő Strasser-Chorin Daisy és Weiss Annie is. A filmben megszólaló Ungváry Krisztián történész szerint a család a XIX. és XX. század Magyarországának egyik legfontosabb családja. „Igazából a jelentőségét csak a legnagyobb feudális családokhoz mérhetjük, mint az Esterházyak vagy az Andrássyak, de a modernizáció szempontjából az ő jelentőségük talán még fontosabb. Minden téren hihetetlen érdekes dolgok találhatóak a család történetében, ráadásul azok a fordulatok, amelyek a Gründerzeittől az I. világháborún és a Tanácsköztársaságon át egészen az 1944-es kényszerű emigrációig tartanak, esszenciálisan tartalmazzák Magyarország történelmét, minden katasztrófájával és minden sikerével együtt.”
Az 1 könyv, 1 film, 1 kávé május első felében jelentkezik újra, amikor is a II. világháborúban elrabolt műkincsek sorsáról lesz szó; a beszélgetést egy 2015-ös angol-amerikai filmdráma, a Hölgy aranyban című film teszi teljessé, amiben egy idős zsidó asszony hosszú útra kel, hogy visszaszerezze a nácik által elrabolt családi kincseit, köztük Klimt híres festményét.

Igazi különlegességgel rukkolt elő a Talamba Ütőegyüttes a Művészetek Házában megtartott koncertjén.
A Talambalance című est folyamán a közönség többek között ízelítőt kaphatott abból a zenei élményből, amit a Talamba nigériai útján szerzett. A zeneileg és látványvilágában egyaránt rendkívül gazdag előadáson Tabatabai Nejad Flóra (ének) és Ócs József (didgeridoo) közreműködött.