Kisbalázs Bölcsőde
Gödöllő Város Önkormányzata egy 6 csoportos új bölcsődét épített a Premontrei utcában, a fiatalos korösszetételű Fenyves, az Egyetem és az Alvég városrészek határán.
A fejlesztés Magyarország Kormánya, Regionális Fejlesztési Operatív Programok Irányító Hatósága, Európai Strukturális és Beruházási Alapokból elnyert, vissza nem térítendő 495 millió forint támogatásból, és az önkormányzat saját forrásából valósult meg, 1,38 millárd forint összköltséggel.
Kisbalázs Bölcsőde
Gödöllő Város Önkormányzata egy 6 csoportos új bölcsődét épített a Premontrei utcában.
A fejlesztés 495 millió forint Európai Uniós, vissza nem térítendő támogatásból, és az önkormányzat saját forrásából valósult meg, 1,38 milliárd forint összköltséggel.
Barátságos, otthonos tér várja a gyerekeket
Az új épület:
- megfelel a korszerű kisgyermeknevelési elveknek,
- teljes körűen akadálymentesített,
- barátságos léptékű,
- tágas, világos,
- a legkorszerűbb energetikai kialakítással bír (fosszilis energia felhasználásától mentes)
- zöldbe ágyazott,
- és kialakításában a természetes anyagok dominálnak.
Az épület terveit az országos bölcsődetervezési pályázaton nyertes Vikár és Lukács Építészstúdió készítette.A tervezőt pályáztatással, bölcsődeszakmai, építészeti- és műszaki véleményezés, valamint lakossági szavazás eredményének figyelembe vételével választottuk ki.
Az épület kivitelezését a közbeszerzési eljáráson kiválasztott Denco Építőipari Kft. végezte.
Barátságos, otthonos tér várja a gyerekeket
Az új épület:
- természetes anyaghasználatú,
- tágas, világos,
- barátságos,
- a legkorszerűbb energetikai kialakítással bír,
- zöldbe ágyazott,
- akadálymentes.
Építészeti koncepció
A viszonylag nagy alapterületű épületet tagolt tömeggel, pavilonos elrendezéssel sikerült a környező kertvárosias lakóövezetbe harmonikusan beilleszteni. Az új bölcsőde – az alapfeladatok ellátása mellett – reményeink szerint közösségépítő szerepet is betölt majd a kisgyermekes családok életében.
Ennek szolgálatában áll az épület középpontjába helyezett „Ringató-tér”, ami különféle lehetőségeket kínál a gyerekek, illetve a szülők számára. A bölcsőde nagy, központi, többcélúan felhasználható tere úgy gyűjti össze a bölcsőde lakóit, mint ahogy Móra Ferenc: A Kesztyű című versében olvashatjuk, amint a lakók, akiknek megvan a saját kuckójuk, klubnapot a kesztyű tágas tenyerében tartanak.
Az inspiráló terekkel rendelkező új bölcsődeépületben az érzelmi nevelés, a zene, az irodalom, a vizuális és a környezetkultúra kiemelt szerepet kaphat.
Építészeti koncepció
A viszonylag nagy alapterületű épületet tagolt tömeggel, pavilonos elrendezéssel sikerült a környező kertvárosias lakóövezetbe harmonikusan beilleszteni. Az új bölcsőde – az alapfeladatok ellátása mellett – reményeink szerint közösségépítő szerepet is betölt majd a kisgyermekes családok életében.
Ennek szolgálatában áll az épület középpontjába helyezett „Ringató-tér”, ami különféle lehetőségeket kínál a gyerekek, illetve a szülők számára. A bölcsőde nagy, központi, többcélúan felhasználható tere úgy gyűjti össze a bölcsőde lakóit, mint ahogy Móra Ferenc: A Kesztyű című versében olvashatjuk, amint a lakók, akiknek megvan a saját kuckójuk, klubnapot a kesztyű tágas tenyerében tartanak.
Az inspiráló terekkel rendelkező új bölcsődeépületben az érzelmi nevelés, a zene, az irodalom, a vizuális és a környezetkultúra kiemelt szerepet kaphat.
Móra Ferrenc: A kesztyű
Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe: a pocok a nagyujjába, a cinke a mutatóujjába, a béka a középső ujjába, a szarvasbogár a gyűrűsujjába s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába. Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből: a pocok cipót talpalt, a cinke ruhát varrt, a béka órát javított, a szarvasbogár bútort gyalult s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett. De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak az ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben: a nagyujjban bableves, a mutatóujjban mákos csík, a középső ujjban töltött káposzta, a gyűrűsujjában sonkacsülök s a kisujjában tejbegríz. Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona! a pocok hegedült, a cinke zongorázott, a béka szájharmonikázott, a szarvasbogár trombitált s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált. Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak: a pocok és a béka sakkozott, a cinke televíziót nézett, a szarvasbogár újságot olvasott s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett. Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba: a pocok a nagyujjába, a cinke a mutatóujjába, a béka a középső ujjába, a szarvasbogár a gyűrűsujjába s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.
Ökológiai célkitűzések
A nagy üvegezett felületeknek és a sok felülvilágítónak köszönhető természetes megvilágítást, a természetes anyagok és színek használatát, az egyes anyagokhoz tartozó természetes textúrák, felületek megjelenését mind fontos szempontnak tekintettük a belső és külső terek kialakításában.
Képgaléria
Móra Ferrenc: A kesztyű
Valaki az erdőben elvesztett egy hatalmas, szőrmével bélelt bőrkesztyűt. Ott feküdt a galagonyabokor aljában. Barna színe teljesen egybeolvadt a környező avar színével. A kis állatok mégis észrevették. A kesztyű meleg volt, tágas volt, kuckórakásra kiváltképpen alkalmas. Beköltöztek hát a kesztyűbe: a pocok a nagyujjába, a cinke a mutatóujjába, a béka a középső ujjába, a szarvasbogár a gyűrűsujjába s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába. Ha beköltöztek be is rendezkedtek. Utána munkához láttak. Mindenki a saját mesterségéhez. Hű micsoda sürgés-forgás, micsoda kalapálás, kattogás, csattogás hallatszott a kesztyűből: a pocok cipót talpalt, a cinke ruhát varrt, a béka órát javított, a szarvasbogár bútort gyalult s az öreg, rövidlátó hangya kötögetett. De egyszer csak vége szakadt a munkának. A kis állatok megéheztek. Hozzáfogtak az ebédfőzéshez. Főtt, rotyogott az ebéd a kesztyűben: a nagyujjban bableves, a mutatóujjban mákos csík, a középső ujjban töltött káposzta, a gyűrűsujjában sonkacsülök s a kisujjában tejbegríz. Délután egy kicsit pihentek. Majd saját mulatságára mindenki muzsikált egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona! a pocok hegedült, a cinke zongorázott, a béka szájharmonikázott, a szarvasbogár trombitált s az öreg, rövidlátó hangya sírdogált. Estére elunták a mókát. Vacsoráztak. Egy kicsit sétáltak a patakparton. Utána a kesztyű tágas tenyerében klubnapot tartottak: a pocok és a béka sakkozott, a cinke televíziót nézett, a szarvasbogár újságot olvasott s az öreg, rövidlátó hangya énekelt és kötögetett. Tíz órakor elbúcsúztak egymástól. Aludni ment mindenki a kesztyű ujjaiba: a pocok a nagyujjába, a cinke a mutatóujjába, a béka a középső ujjába, a szarvasbogár a gyűrűsujjába s az öreg, rövidlátó hangya a kisujjába.