A Gödöllőről és környékéről deportáltakra, és a haláltáborokban meggyilkoltakra emlékeztek július 25-én a Fürdő utcai zsidó ótemetőben, a holokauszt 77. évfordulója alkalmából.
Az emlékezőket Bárdy Péter alpolgármester köszöntötte, aki úgy fogalmazott: A II. világháború óta nem lehet teljes egy olyan városi közösség sem, amelynek egykoron a helyi zsidóság is része volt. Hiányuk örökké űrt hagy maga után.
Beszédében felelevenítette a gödöllői zsidóság tragikus sorsát : „ A később háborús bűnösként elítélt Endre László, a magyarországi deportálások egyik szervezője, Sztójay belügyi államtitkára, Szálasi kormánybiztosa ugyanis országos feladatai előtt Gödöllőre került szolgabírónak, majd főszolgabírónak. Ő is és kvázi utódja, Hajlamász János főjegyző is többször túltett a felsőbb utasításokon, még felül is teljesítve az országos szabályokat. Támogatásukra volt a helyi lap, a Gödöllői Hírek is, mely zsidóellenes propagandával erősítette a létező, ill. ébredő antiszemitizmust.
Gödöllőn az országos rendelkezés ellenére nem építettek ki gettót. A gödöllői zsidókat 1944. június 12-én Deutsch Mór bankár házának udvarán gyűjtötték össze, ahonnét a környékbeli falvak zsidóival együtt még aznap Hatvanba, a cukorgyárban létrehozott gyűjtőtáborba vitték őket, majd társaikkal együtt, összesen 2961 főt bevagoníroztak, és útnak indítottak Auschwitz-Birkenau felé.”
De megemlékezett azokról a gödöllőiekről is, akik az üldözöttek mellé álltak és segítették őket, mint a Hajdú-család, Leó Tschöll és Szentiványi Géza, akik a Világ Igazaiként mutatták meg, hogy lehet embernek maradni az embertelenségben.
A rendezvényen beszédet mondott prof. Abai-Singer Tamás, kultúrtörténész, holokauszt túlélő, aki arra
is kitért, a zsidóság sokáig békében élt együtt a magyarsággal, így például az Árpád-házi királyok idején. Fontosnak nevezte, hogy a holokauszt megemlékezéseken ne csak a zsidó áldozatokról emlékezzünk meg, hanem azokról is, akik életük kockáztatásával, vagy annak árán mentették az üldözötteket.
A gödöllői keresztény közösség képviseletében Lőrik Levente, a Gödöllői Baptista Gyülekezet lelkésze mondott imát a mártírhalát haltakért, majd Rosenfeld Dániel Imre, a MAZSISZEM ( Magyar-Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság) elnöke, kántor imádkozott és szólaltatta meg a sófárt a zsidó, cigány és embermentő mártírok emlékére. Úgy fogalmazott: Ma, amikor újra fellángol az antiszemitizmus, rasszizmus, egymás elleni gyűlöletkeltés, a szélsőjobboldali neofasiszta szervezetek masírozása, Európában pedig egyre több a kereszténység ellen elkövetett támadás, azon kell dolgozni, hogy több holokauszt, több ilyen tragédia ne fordulhasson elő. Ehhez a legfontosabb eszköznek a nevelést, az oktatást és a kultúrát nevezte meg.
” Ha nem ismerjük, nem is akarjuk megismerni és nem nézünk szembe a múltunkkal, akkor nem lehet sem jelenünk, sem jövőnk” – mondta a MAZSISZEM elnöke.
A megemlékezés zárásaként a résztvevők mécseseket és a zsidó hagyományok szerint köveket helyeztek el a temetőben 2004-ben felállított holokauszt emlékműnél.