Hírek

Ünnepi megemlékezés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulóján

Ünnepi megemlékezés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulóján

Hagyományosan Gödöllő főterén kezdődött és a Petőfi szobornál koszorúzással, valamint a lovasok felvonulásával zárult a gödöllői március 15-ei megemlékezés délelőtti része.
A Szabadság téren, Gödöllői Városi Fúvószenekara köszöntötte az ünnepségre érkezőket Ella Attila vezényletével, majd Czelleng Réka előadásában csendült fel az „1848-ban” kezdetű népdal.
A megemlékezésen Gémesi György polgármester mondott ünnepi beszédet, majd a „Köztük élek!” című ünnepi műsorával tisztelgett Gödöllő nemzeti büszkeségeink, a hősök és névtelen forradalmárok dicső emléke előtt. az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulóján.
A műsorban Mészáros Beáta, Tarján Péter színművész, Rehorovszky Gábor, a „Márciusiak” zenekar – Lukács Csilla, Benkő Zsolt, Csanaki György, Hoffer György, Szász Ferenc – és a Damjanich János Általános Iskola tanári- és gyermekkórusa közreműködött.
A rendezvény második része Petőfi Sándor szobránál zajlott le, ahol az önkormányzat és intézményei, a pártok és a civil szervezetek képviselői helyezték el az emlékezés koszorúit. A délelőtti rendezvények sorát hagyományosan a Tarsolyos Lovas Egylet által szervezett lovas felvonulás zárta.
Az ünnepi program délután 16 órakor a Művészetek Házában a „Gödöllő Városért” kitüntetés átadó ünnepséggel folytatódik. Az elismerést idén Kis Jánosné (Kalória Közhasznú Kft.), Kája Sándor (a Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika kántora) és a Gödöllői Egyesített Szociális Intézmény szakmai közössége veheti át. Polgármesteri Ezüstérem kitüntetésben részesül Rácz Barnabás és Kardos Zoltán.

Dr.Gémesi György polgármester ünnepi beszéde:

“Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm önöket az 1848. március 15-ei forradalom 171. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen. Köszönöm, hogy eljöttek, hogy együtt ünnepelünk, mint mindig, itt, Gödöllőn. Ünnepeljünk és emlékezzünk a hősökre, akik egzisztenciájukat, életüket áldozták a haza függetlenségéért és szabadságáért.

„Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A múltnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.” – írja Petőfi Sándor.

Igen, egy ilyen “egekbe nyúló kősziklát” emeltek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei, példát mutatva, mint oly sokan a magyar történelem során: bátorságból, hazaszeretetből, hazafiságból. Büszkén mondhatjuk, hogy a több, mint ezeréves történelmünk egyik legszebb része az 1848-as márciusi forradalom, amit egy maroknyi értelmiségi fiatal a Bécsben kitört forradalom hírére döntött el március 14-én a Pilvax kávéházban és indított el március 15-én hajnalban.
Nyomdafoglalás, 12 pont, Nemzeti dal, Táncsics kiszabadítása, és este a Nemzeti Színházban a Bánk Bán díszelőadása, amivel ünnepelték a győztes forradalmat. Nem volt tv, rádió, internet, mobiltelefon és Facebook sem, ahol élőben lehetett volna közvetíteni az eseményeket. Mégis 24 óra alatt győzött a forradalom, és rá egy évre – itt néhány kilométerre tőlünk – Isaszegen, a Tavaszi Hadjárat során fényes győzelmet arattak a magyar katonák egy hatalmas birodalom hadserege ellen. A szabadságharcot pedig csak a hihetetlen túlerővel bíró, az országba behívott orosz hadsereg tudta leverni. 171 év távlatából is büszkén emlékezünk rájuk itthon és a nagyvilágban, és hirdetjük, hogy nekik akkor, ott, márciusban sikerült.
De miért sikerülhetett? Mi volt a titka annak, hogy egy maroknyi értelmiségi által indított forradalom a félelmetes túlerőt meghátrálásra kényszerítette?
„A vár ereje nem a falakban rejtezik, hanem a védők lelkében” – mondta Dobó István több száz évvel korábban. Igen, 1848-ban is a magyar katonák szívéből és lelkéből áradó hazaszeretet adta azt az erőt, ami a kisebb létszám és a rosszabb katonai technika ellenére is sikerre vitte őket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mit jelent a mai ember számára a hazaszeretet? Ma az ország sok pontján az ünnepi beszédekben elhangzik ez a szó. Hazaszeretet. Egy szó, ami hatalmas jelentéssel bír. Mert szereti-e a hazáját az, aki úgy érzi, el kell hagynia azt, mert itt már nincs maradása?
Szereti-e a hazáját az, aki már elhagyta, de ott a távolban, messze a szülőföldtől összeszorul a szíve, amikor meghallja a Himnuszt? Ki tudja megmondani, hogy mit jelent a haza szeretete? Egyáltalán megmondhatja-e valaki a másik embernek? A haza szeretete mindannyiunkban ott van bent: A szívünkben, a lelkünkben, a vérünkben. Éljünk itt, az országban, a határon túl vagy a világ más pontján. A haza szeretetét nem tudja senki sem elvenni, sem kiirtani.
A hazaszeretet a hazához, annak földjéhez, lakóihoz, nyelvéhez, történelméhez, kultúrájához, hagyományaihoz való ragaszkodás, ami tettekben is megnyilatkozik: a haza iránt érzett kötelességek teljesítésében, saját érdekeink mellőzésében, önzetlenségben, odaadásban, önfeláldozásban mutatkozik meg.
Csak nagy nemzeti hanyatlás korszakában gyengül ez az érzés, kap lábra az önzés, az egyén elszigetelődése, elzárkózása a közösség elől, a magánérdek kielégítésének hajhászása, a hazaszeretetnek csak szóval vallása, tettel való megtagadása.
A mindenkori jelen politikája mindig is úgy érezte, őket csak a hazaszeretet vezérli. A haza és a nemzet védelme miatt teszik azt, amit. És ha mások nem úgy gondolkodnak, mint ők, azok a haza ellenségei.
De a jövő generációja az, amely erről ítéletet alkot.
És bizony legtöbbször a jövő máshogy látja a múltat. Bizony, nem olyan fényesen, mint azt korábban a nagy politikacsinálók leírták vagy gondolták.
Rólunk és tetteinkről is majd a jövő generációja fog egyszer véleményt alkotni. Ők lesznek azok, akik utólag értékelni fogják cselekedeteinket.
Abban biztos vagyok, hogy a 48-as forradalmárok sikerére nemcsak így, 171 év távlatából, de majd 100 év múlva is büszkék lesznek leszármazottaink. Mert ezt a sikert az igazi hazaszeretet alapozta meg.
171 évvel ezelőtt azok a fiatalok nem törődtek bele a sorsukba, nem dőltek hátra a fotelben és mondták: ez van, úgysem tudunk változtatni, felesleges itt bármit csinálni. Nem. Ők bátran ki mertek állni a szabadságukért és a függetlenségükért. Mertek cselekedni. Jövőt akartak építeni.

Én azok közé tartozom, akik hisznek a cselekvő hazaszeretetben és mindig keresem ennek a cselekvésnek a lehetőségét. Mert ezernyi lehetősége van a cselekvésnek itt, Gödöllőn is.
És ezt nemcsak a város fejlesztéseire értem.
Nyilván fontos, hogy egy hosszútávú fejlesztési stratégia mentén tudjuk biztosítani a minél komfortosabb, biztonságosabb feltételeit a mindennapi életünknek; hogy legyen helyi gazdaság, ami bevételeivel nagyban segíti a város magas színvonalú működését.
Fontos, hogy megvalósíthassuk a terveinket, hogy építészeti, kulturális, természeti értékeinket megtartva megfeleljünk a kor kihívásainak és gyermekeink fejlődését lehetőségeinkhez képest a leginkább segíteni tudjuk, de ami döntő: hogy mindenkinek legyen kenyér az asztalán!
Ez a helyi hazaszeret: Az a közösség, ahova leginkább tartozunk, közösség, ami az otthonunk;
Közösség, ahol ismerjük egymást és figyelemmel vagyunk mások dolgaira is,
Közösség, ahol generációk együtt tudják eltölteni a szabadidejüket úgy, hogy nem zavarják, hanem elfogadják egymást;
Közösség, ahol mindannyiunknak fontos a szép, tiszta környezet;
Közösség, ahol meg tudjuk vitatni a dolgainkat és ha valakinek más a véleménye, nem kell félnie attól, hogy kimondja azt;
Közösség, ahol nem a különbségeket keressük, hanem a hasonlóságokat;
Közösség, ahol együtt tudunk örülni, nevetni és szükség esetén osztozni más fájdalmában;
Közösség, ahol örülni tudunk más sikerének, sőt, ha kell, dolgozni is azért;
Közösség, ahol együtt tudunk ünnepelni különbségektől függetlenül, mint most is.
Ebbe az építkezésbe mindenki be tud kapcsolódni, mint ahogyan egyre többen teszik, és ha vannak, akik a kákán is csomót keresve távol tartják magukat, az legyen az ő dolguk.
Én hiszek azok munkájában, szolgálatában, akik a maguk területén rengeteget tesznek a városért, hiszek Önökben, hiszek a közösség erejében – mindezt hazaszeretettel, helyi hazafiként.
Higgyék el! Együtt erősebbek vagyunk értékeink megtartásában, céljaink elérésében!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A múlt tisztelete mellett fontos a jövő építése is.
Aki fát ültet, jövőt épít!
A közösségépítés egy újabb kis köveként örömmel jelentem be önöknek, hogy a következő öt esztendőben ezer fa ültetését határoztuk el, ezzel is demonstrálva azt, hogy a jövőben gondolkodunk.
Ezeket a fákat generációk együtt ültetik majd el, együtt óvjuk, és védjük őket.
Ez csak egy lépés, amit tehetünk itt, a jelenben a jövőért.
De ez a kis lépés nagy hatással lehet majd unokáink és az ő unokáik életére.
Mert mindannyian azt szeretnénk, hogy ők is büszkék legyenek majd ránk, az ősökre.
Amint látják, rengeteg a lehetőség arra, hogy az 1848-49-es hősök cselekvő hazaszeretete itt, Gödöllőn is, napjainkban is valóság legyen. És ha ezt közösen tesszük, akkor nem félek attól, hogy unokáink unokái száz év múlva, Petőfi Sándor szavaival: büszkén tekintenek át a múltnak tengerén, ahol szemük egy másik egekbe nyúló kősziklát is lát – nagy tetteidért bajnok Gödöllő.
Isten áldja Magyarországot, Isten áldja Gödöllőt, Isten áldja Önöket!
Köszönöm, hogy meghallgattak.”

Share on facebook
Megosztás Facebookon.
Share on email
Küldd el emailben
Share on print
Nyomtatás

Hozzászólások

Fontos közlemény: Gödöllő város útjainak és lakókörnyezetének védelméről, a település egyes területeire való behajtás rendjéről és a fizetendő díjakról
This is default text for notification bar
Skip to content