A Művészetek Házában vettek búcsút Pécsi Ildikó Kossuth- és Jászai-díjas színművésztől, Gödöllő város díszpolgárától. A színházteremben felállított ravatalnál 8-tól 12 óráig róhatta le kegyeletét a nagyközönség.
A 13 órakor kezdődő zártkörű búcsúztatáson fotó- és filmösszeállítás elevenítette fel Pécsi Ildikó alakját, akinek ravatalánál többek között olyan színész kollégák rótták le kegyeletüket, mint Molnár Piroska, Eperjes Károly, Maros Gábor.
Bencze Ilona Shakespeare XV. szonettjével búcsúzott, majd elsőként  Pálos Zsuzsa, a  Színházi Dolgozók Szakszervezete elnökségi tagja  mondott beszédet, melyben Gobbi Hildához hasonlította Pécsi Ildikót. Mint mondta kevés kollégája tett annyit a pályatársaiért, mint ő, neki köszönhető a színészek szakmai nyugdíja is. „A színészetet szolgálta, a közönséget, vagy ha úgy tetszik a közösséget… Rengeteg örömet adott. Harcolt értünk, a családjáért a szakmánk megbecsüléséért.”
A színésztársak nevében Papadimitriu Athina osztotta meg gondolatait a gyászolókkal.
Mint mondta, Pécsi Ildikó olyan rendező volt, aki szerette a színészt, kíváncsi volt a véleményére, közösen alkottak. Tele volt erővel, temperamentummal, optimizmussal. Beszédében Pécsi Ildikó, Hármasban című darabjából idézett: „Mire megtanuljuk, mire kell vigyázni, addigra már nincs is mire vigyázni.” Mint mondta, próbálunk meg úgy élni, ahogy ő, az legyen a fontos, hogy az emberi kapcsolatokat, a szeretetet megtartsuk és segítsünk egymásnak. Ezt követően egy Pécsi Ildikó által kedvelt dallal búcsúzott.
Dr. Gémesi György, Gödöllő polgármestere elsősorban a gödöllői Pécsi Ildikóra emlékezet, aki ott volt minden városi eseményen, figyelemmel kísérte és segítette a városi kulturális műhelyek munkáját. Több mint 25 éve hívta életre az Erzsébet Királyné Vers- és Prózamondó Versenyt, aminek zsűrijében még a múlt évben is aktívan vett részt. Közel két évtizeden át szerkesztette és rendezte a város egyik legnépszerűbb műsorát, a Tavaszi ajándékkosarat, amelynek majd mindig háziasszonya és egyik főszereplője volt. Bár a legnagyobb magyar színészekkel játszott együtt, mégsem okozott gondot neki, hogy a helyi amatőrökkel színpadra lépjen.
Gémesi György, aki több gödöllői produkcióban is partnere volt, úgy fogalmazott: Ezek az alkalmak adtak lehetőséget arra, hogy megismerje Pécsi Ildikót, az embert, aki fogékony volt a nagyvilág történéseire, nyitott a másik ember értékeinek, érzéseinek befogadására. Az embert, aki élete végéig alkotott, akinek mély hite és meggyőződése volt és akinek alapérték volt a hűség.
Az emlékezések sorát Szinetár Miklós zárta, aki a Színművészeti Főiskolán osztályfőnöke volt Pécsi Ildikónak.
L. Péterfi Csaba, akit Pécsi Ildikó „fogadott fiaként” szeretett, Zorán, Kell ott fenn egy ország című dalával tisztelgett egykori mentora előtt.
A megemlékezésen Szűcs István, a Talamba Ütőegyüttes és a Gödöllői Frédéric Chopin Zenei AMI tanárai közreműködtek.