A kutatói pályaív kimagasló állomásaként 98 kutató, köztük a Szent István Egyetem gödöllői kampuszának két professzora kapta meg ma az MTA doktora címet a Magyar Tudományos Akadémián.

Heltai Miklós, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi  Kar Vadvilág Megőrzési Intézetének egyetemi tanára  vizsgálatai során a ragadozó emlősfajok monitorozására, egyes vizsgálatok elősegítésére számos közvetlen és közvetett mintagyűjtésen alapuló fajkimutatási módszert alkalmazott. Vezetésével sikeresen fejlesztettek, teszteltek és alkalmaztak emlős ragadozó fajok kimutatására az állománysűrűségük változásának nyomon követésére alkalmas közvetett monitorozási módszereket. Vizsgálatai során különböző élőhelyeken mutatta ki a róka és a borz kotorékhely-választását. Bizonyítani tudta a fajok élőhelyválasztása közötti különbségeket, vagyis az ún. niche szegregációt. Terepi vizsgálatokkal, valamint az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatbázisának segítségével értékelte a róka állományszabályozásának hazai eredményességét, és fejlesztette a korábban kidolgozott ragadozógazdálkodási modellt. A modellt kiterjesztette az eurázsiai borzra is. A megtelepedésétől kezdve nyomon követte az aranysakál hazai állományváltozását és terjedését. Feltárta a faj történelmi elterjedését, bizonyította a terjedés napjainkban tapasztalható inváziós jellegét. Részt vett az európai terjedési folyamatok feltárásában és a forráspopulációk meghatározásában. Bizonyította az aranysakál táplálkozásának változását – az általában korlátlanul rendelkezésre álló – kisrágcsáló-állományok csökkenése esetén, valamint bizonyította a nem megfelelő vadászati hasznosítás hatását a faj táplálék-összetételére.

Molnár Sándor, a Gépészmérnöki Kar Informatika Tanszékének egyetemi tanára a hierarchikus rendszerek viselkedési leírása területén végzett rendszerelméleti kutatásaiból kiindulva új módszertant dolgozott ki a komplex rendszerek szerkezetének egyszerűsítésére. Az ilyen matematikai rendszerelméleti módszereknek nagy jelentőségük van az irányításelmélet különböző gyakorlati alkalmazásaiban. Az ún. vertikum típusú rendszerek egyszerű szerkezetűnek tekinthetők. Molnár Sándor alapvető eredménye az, hogy miképp lehet a paraméter-változós, esetenként állapotfüggő irányítási rendszereket vertikum típusú részrendszerekké alakítani algebrai, illetve differenciálalgebrai módszerekkel. Új módszert adott meg a különböző, paraméterektől függő rendszerek rendszertulajdonságainak vizsgálatára, általánosította a Kalman-féle rangfeltételt. Eljárást dolgozott ki a kapcsolási rendszerek approximációjára, amely a korszerű irányítástechnikában alkalmazható. Módszert fogalmazott meg a vertikum típusú rendszereknek szétcsatolt rendszerekre történő felbontására. A vertikum típusú rendszereket lineáris, paraméterekben változó rendszerekként kezelte. Kutatási eredményei alapján gyakorlati alkalmazásokat mutatott be a kőolaj-feldolgozás és a populációökológia területén.

Kiemelt kép: mta.hu / Szigeti Tamás