November 4-én, vasárnap délután a Két szék között című interaktív, beszélgetős, zenés műsor immáron második állomásához érkezett. A Mészáros Beáta és L. Péterfi Csaba által megálmodott és elindított vidám est vendége a Királyi Váróban ezúttal Herczenik Anna operaénekes volt, akihez később – ha már vasút – egy „potyautas“, finomabban szólva egy meglepetésvendég is csatlakozott.
A mára országosan elismert művész pályája Gödöllőről indult, és ma is gyakran láthatjuk, hallhatjuk szülővárosának színpadain. A Gödöllői Szimfonikus Zenekarral, a Cavaletta női
karral, a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesületével egyaránt szívesen lép fel. A Két szék között mostani „adásában“ több érdekesség is terítékre került vele kapcsolatban.
Ha már teríték, akkor konyha: Herczenik Anna nem főz (nem azért, mert nem tud), ha férje, Cser Ádám karmester otthon tartózkodik, mert párja nem engedi át a terepet másnak; a leveseknek, mártásoknak is ő szeret dirigálni.
Anna a pályakezdésére úgy emlékezett vissza, hogy édesanyja vitte el gyerekként a Chopin zeneiskolába, ahol a hegedű jutott neki, de 11 év gyakorlás után másra vágyott. Mivel ikertestvérével, Eszterrel otthon mindig daloltak, így elhatározta, hogy énekes lesz. Az viszont először hidegen hagyta, amikor énektanárnője kijelentette, hogy operaénekesi hangja van. Idővel viszont komolyan vette ezen szavakat és a gimnázium után a Zeneakadémiára jelentkezett. Elmondása szerint nem ez volt élete – finoman fogalmazva – legkellemesebb öt éve, de túlélte. Ezt követően került az Operaházba, pályája pedig innentől kezdve töretlen.
A kétórás beszélgetés során megtudtuk, hogy élete egyik legjobb döntése volt, amikor annak idején elszerződött Miskolcra, ahol szép szerepeket és nagyon sok tapasztalatot gyűjtött be (azóta is, immár 16 éve folyamatosan visszajár hozzájuk). Vallja, hogy pályafutása során a legtöbbet a kollégáitól tanulta a szakma fortélyaival kapcsolatban, bárhol és bárkivel is lépett fel.
Természetesen szóba került a Gödöllői Fiatal Művészek Egyesülete (GÖFME) is, akikkel kapcsolatban Herczenik Anna elmondta, hogy számára a GÖFME egy nagy álom. Nagyon sokat köszönhet nekik; ez egy kiváló, együtt lélegző baráti csapat, akik egyformán gondolkodnak. Érdekesség, hogy kezdetben csak Eszter testvére volt tagja a csoportosulásnak, ő meg nem. Kicsit irigykedett is, így elkezdett a csoport körül forgolódni, míg végül bekerült. A Horváth Zoltán által létrehozott egyesületben a kedvenc szerepei közé tartozott a Kabaré, a Hamlet, a Helka és Kelén, az Anconai szerelmesek vagy éppen a Padlás. A mai napig nagy örömmel lép fel a gödöllői társulattal.
És hogy Anna eddigi pályafutása során milyen szerepekre emlékszik vissza a legszívesebben? Első helyen áll a Pillangókisasszony, majd a dobogósok: Bajazzók, Tosca, Figaro házassága, Puccini és Mozart művei, de a kortárs opera is közel áll hozzá. Ugyanakkor van egy olasz zeneszerző, akivel nem tudott megbarátkozni, ő pedig Verdi.
Herczenik Anna elárulta, hogy az operán túl is van világ, nem szeretne éneklő bábu lenni, így operettben, filmben, prózai és egyéb szerepben is szívesen vállal fellépést; a sokszínűség az élet sója. Megtudtuk, hogy a zenés darabok szövege nagyon hamar a fejébe megy, míg a prózaiakkal más a helyzet, ott bizony szenvedni kell…
Az est folyamán színpadra szólították Herczenik Anna férjét, Cser Ádámot is, így a házaspár elmesélte szolnoki megismerkedésük történetét, de megtudtuk azt is, hogy ki a rendmániás a családban és ki nem (lehet találgatni), illetve szóba került az is, hogy kisgyermekükkel – már pár hónapos korától kezdve – Cser Ádám milyen komolyzenéket hallgattatott. Otthon ők maguk egyébként nem zenélnek, de a való életben már többször is szerepeltek együtt.
Az est meglepetésvendége Xavier Rivadeneira operaénekes volt, akit a gödöllői közönség is ismerhet, hiszen számtalan alkalommal lépett már fel a Királyi Kastélyban és Herczenik Annával is több közös produkcióban vettek részt. Most egy dallal köszöntötte a művésznőt és a közönséget, majd felelevenített egy-két emlékezetes pillanatot a kettőjük munkakapcsolatából.
Ha már zene: Herczenik Anna is megcsillogtatta kivételes énektudását az esemény folyamán, de szándékosan nem operadallamokkal készült (zongorán kísért a férj).
Az est nem beszélgetős részében is történtek események. Többek között érkezett egy videóüzenet Anna ikertestvérétől, a több éve külföldön élő Esztertől, aki gyerekkoruk néhány fontos pillanatát, eseményét osztotta meg az egybegyűltekkel.
Kiderült, hogy a művésznő annak idején nagy rajongója volt Zoltán Erikának, így a műsorvezetők egy kis Remetelány-karaoke elé állították a vendéget.
Herczenik Anna első nagy prózai szerepe a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc darab volt; L. Péterfi Csabával részletet adtak elő, olyan „rádiójáték“ módjára a műből.
Arra a kérdésre, hogy van-e szerepálma, azt a választ kaptuk, hogy szívesen játszana a Kékszakállú herceg várában vagy a Vágy villamosában. Ugyanakkor rengeteg olyan csodálatos szerepe volt, hogyha most véget érne a pályafutása, már akkor is elégedett és boldog ember lenne!