A gödöllői városi temetőben nagy részvét mellett, evangélikus szertartás szerint vettek végső búcsút dr. Fábri Mihálytól. A nagy tisztelet övezte tanár, Gödöllő Város Díszpolgára, mindenki szeretett Miska bácsija 2019. október 20-án, életének 87. évében hunyt el.
Ravatalánál elsőként dr. Gémesi György polgármester mondott beszédet, majd tanár kollégái nevében Fábián Bertalan, a Török Ignác Gimnázium igazgatója idézte fel alakját, diákcentrikus, eredményes pedagógiai módszereit. A tanítványok és a Teleki Pál Egyesület nevében dr. Jenei László, az ELTE egyetemi docense búcsúztatta, elevenítette fel egykori tanárához fűződő élményeit, majd később a közös kirándulások emlékeit.
Dr. Fábri Mihály általános iskolai tanárként tanított az Erkel Ferenc iskolában, majd 1995-ig a gödöllői Török Ignác Gimnáziumban középiskolai tanárként, ezt követően pedig óraadóként dolgozott. 1992- től a Gödöllői Premontrei Szent Norbert Gimnázium tanára volt. 1962-67 között az aszódi, majd a gödöllői járás közművelődési felügyelője, 1970-től 1976-ig a gödöllői városi tanács művelődésügyi osztályvezetője, 1976-tól a Pest megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának felnőttoktatási vezető szakfelügyelője volt. Két évtizeden keresztül tagja a Magyar Földrajzi Társaság országos választmányának, és tevékenykedett a Magyar Pedagógiai Társaság Pest megyei titkáraként. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem gyakorlatvezető tanára volt. Felnőttoktatási vezetőként hitte és vallotta, hogy a felnőttoktatásnak nélkülözhetetlen szerepe van az emberek élet- és pályakorrekcióiban. Sokat igyekezett tenni azért, hogy a tehetségek a haza számára ne vesszenek el azért, mert életük kezdeti szakaszában nem jó pályát választhattak. Ha erejük, kitartásuk van, kapjanak a társadalomtól lehetőséget arra, hogy továbblépjenek és magasabb szinten szolgálják a közösséget. 1979-ben alapította meg tanítványaival a Történelem-földrajz (Tö-Fö) szakkört, aminek tagjaival meglátogatták a történelmi Magyarország minden jelentős helyszínét, és megismerkedtek a földrajzi szépségekkel. Volt tanítványai városunk és az ország intézményeiben, munkahelyein töltenek be felelősségteljes állásokat. Tagja volt a gödöllői evangélikus egyházközség közösségének, valamint alapítója és haláláig elnöke a Teleki Pál Egyesületnek. Munkásságát magas kitüntetésekkel ismerték el. Megkapta Pest megye legmagasabb pedagógiai kitüntetését, az Arany János Pedagógiai Díjat (1980); a Kiváló Pedagógus címet (1988); a legmagasabb országos pedagógiai kitüntetést, az Apáczai Csere János Díjat (2004). Gödöllő városa korábban a Gödöllő Város Gyermekeiért, Ifjúságáért Díjat (2000) és a Gödöllő Városért kitüntetést (2006) adományozta számára. 2008-ban a Magyar Kultúra Lovagjává avatták, 2009 -ben pedig megkapta a Gödöllő Város Díszpolgára kitüntető címet. 2018-ban elsőként vehette át a Bárdy Péter Díjat.
Dr. Gémesi György polgármester ezekkel a gondolatokkal búcsúzott:
„Nehéz szívvel és szomorúan állunk itt, hogy végső búcsút vegyünk Fábri Mihálytól, Gödöllő díszpolgárától, a Teleki Pál egyesület elnökétől, de leginkább mindannyiunk Miska bácsijától, aki néhány héttel ezelőtt még Doberdóban vezette idén a 3. kirándulását mindannyiunk örömére.
Szinte az utolsó napig aktív közéleti szerepvállalásával vett részt a város közösségének építésében.
Több évtizedes pedagógusi pályafutása nem ért véget nyugdíjba vonulásával, továbbra is tanított az iskola falain belül és kívül is.
A szó legnemesebb értelmében tanító volt és nem csak elméleti tudást, hanem emberséget is adott magából.
Feladatait, munkáját szolgálatnak tekintette, hihetetlen precizitással készült minden szereplésére, programjára, igazi élmény volt hallgatni őt.
Barátságával tüntetett ki, amit örömmel fogadtam és nagy megtiszteltetés volt számomra. Olyan barátság volt ez, ami közös értékrendszeren és szellemiségen alapult, és ami erőt és hitet adott mindkettőnk szolgálatához.
Távozása fájdalommal és szomorúsággal tölt el, nehéz tudomásul venni, hogy nem színesíti együttléteinket, s nincs többé köztünk.
Hiányozni fog személyisége, tekintete, mely mindig higgadtságot, optimizmust, jövőbe látást, szeretetet sugárzott.
Hiányozni fognak finoman, elegánsan megfogalmazott bölcs tanácsai, amiben biztos lehettem, hogy soha nem egyéni, hanem közösségi érdekeket sugalltak.
Drága Miska bácsi!
Csendes harcos voltál, aki harcolt a tudásért, az értékekért, a jövő generációért, a magyarságért igazi hazafiként, csendben, nem reflektorok, kamerák fényében, hanem hétköznapi egyszerűséggel, tettekkel, következetesen és rendíthetetlen hittel.
Most sokan érezzük elhagyatottnak magunkat nélküled, de tudom azt mondanád, hogy a „dolgoknak menni kell tovább és csak annyit és úgy csináljatok amint tőlem tanultátok”.
Erre ígéretet tettünk, s a tanításaid, emberi értékeid, szellemiséged szívünkben és lelkünkben tovább él, itt maradsz bennünk és köztünk.
Óvó és vigyázó tekinteted odaát mindig tartsd rajtunk, ahol majd újra találkozunk.
Drága Miska bácsi, nyugodj békében!”